Szobotka Tibor nem lett más, mint Szobotka Tibor, vagy Szabó Magda maradt meg férje, (ahogy ő hívja) Szobotka halála után Szobotkának? Nagyon kár, hogy ezt már nem tudom megkérdezni tőle. És hálásan köszönöm a NIOK-nak, hogy ez lett a 2019 júliusi közös könyv, mert én azt hiszem, nem olvastam volna el enélkül (vagy ha igen, csak sokkal később és azért óriási kár lett volna).
Nagyon sok és sokfajta érzelmet váltott ki belőlem ez a könyv, nagyon tanulságos (az életrajzok – főleg ha ilyen nagy és jó emberekről van szó – mindig azok). Sajnos nem olvastam még sok Szabó Magdát - de eddig magasan ez a könyv gyakoroltra rám a legnagyobb hatást. Azt hiszem itt döntöttem el, hogy az egész Szabó Magda életművet el szeretném olvasni.
Szabó Magda és Szobotka Tibor két teljesen eltérő környezetben nevelkedtek: Szabó Magda többek között ebben az interjúban is elmondja – ami számomra nagyon meghökkentő, mert mindig mondják, hogy a pénz nem boldogít, és azt hiszem, arra az érzésre célzott a mondás kitalálója, amit ekkor Szabó Magda arcán látni lehet. Én még máson nem láttam ilyet – hogy ők bár ugyan nagyon szegények voltak gyerekkorában, de őszintén mondja, hogy ez mindegy, hiszen olyan boldogok voltak együtt, otthon, a debreceni házukban. Mert szerették egymást, ő, az édesanyja és édesapja és fogadott testvére. Mindig játszottak valamit, béke volt, minden „élt”. Egészen igazi, és szép. Nem tudom honnan, de el tudom képzelni ezt a hangulatot.
Ezzel szemben Szobotka helyzetét szintén az interjúban (és egyébként a könyvben is) fogalmazza meg nagyon találóan az írónő: két teljesen össze nem illő szülő reagálja le gyermekén a boldogtalanságukat. Szobotkát mindenért szidják, elképesztő fegyelemben tartják (na nem úgy, ahogyan Szabó Magdát a nevelőintézetében, amiről nagyon elismerően nyilatkozik, azt mondja, azt a rengeteg megpróbáltatást, amit át kellett élnie, enélkül a fegyelem adta erő nélkül nem tudta volna elviselni). Szobotka ezt a fegyelmet szorongással reagálja le, fél, hogy nem tud teljesíteni az iskolában, rendkívül önbizalomhiányos lesz (ami az egész írói pályájára kihatott), a depresszióval is kacsintgat és már nagyon korán, 10 éves kora körül a halál gondolatán jár az esze.
Egyébként Szobotka Tibor 1925 óta naplót vezet, mert:
Később kamaszodik, talán kicsit ki is nyílik, Szabó Magda szerint rendkívül megnyerő külsejű és jó beszélőkével rendelkező férfi lesz belőle, szerintem humora is volt.
Egy napjainkban nagyon releváns gondolat:
De Szobotka Tibor valahogy mégsem tudott soha befutni. Hol politikai okokból, hol önbizalomhiány miatt, pedig a könyv szerint sokan dicsérik. Egész életében a „nem vagyok elég jó” érzést, a jelentéktelenséget érezni. Szabó Magda szerint jobb író volt, mint ő (egyébként már megvettem a Megbízható Úriember-t, ami sokak szerint Szobotka Tibor legjobb regénye, kíváncsi vagyok).
Magda és Tibor szerelme egy külön bejegyzést érdemelne. Számomra ez az igaz szerelem legszebb formája: mindig azt érzed, hogy kevés a másikból, akármennyi időt is töltötök együtt. Órákig el tudtok beszélgetni, az együtt töltött idő repül. Szereted őt, tán még magadnál is jobban, mindent megtennél érte, csak, hogy neki jobb legyen, akár a magad kárára is. Ez tudom milyen. (Nem állítom, hogy másfajta szerelem nem létezik, gondolom a személyiségek nagyban befolyásolják, milyen fajta szerelem tud kialakulni, csak nem biztos, hogy mindenkinek mindenfajta szerelem való).
Szabó Magdának volt egy jegyessége korábbról, egy osztrák vegyészmérnökkel. Az édesapja személyiségéről és arról is nagyon jó tanúbizonyságot ad, mennyire ismerte és szerette a lányát, hogy a jegyesség alatt – amikor már Magda bőven írt verseket, mert hogy először verseket írt, később jöttek az ismertséget hozó prózái – megkérdezte, a fiú mennyire érti a verseket. Mire Magda azt felelte, hogy azt hiszi, nem szereti a fiú a verseket. Az apukának igaza lett, a kapcsolat „elporladt”, a már többször idézett interjúban el is hangzik, hogy a 75 éves írónőnek nagyon kell erőlködnie, hogy bármi maradandót is felidézzen a kapcsolatból, de hozzáteszi, semmiféle rossz érzése nincsen, csak egyszerűen az üresség.
Az indexen jelent meg egy cikk nemrég, „Milyen az élet egy sokkal sikeresebb nő mellett?” címmel, ami mindenre válaszol, csak arra nem, hogy tényleg milyen volt az élet egy sokkal sikeresebb nő mellett. Annyit megtudni a cikkből is, hogy Szobotka Tibor sosem volt féltékeny Szabó Magdára, innen is látszik, mennyire szerette a feleségét. Sőt, dicsekedett vele, ahol éppen alkalma tehette. Tényleg nem volt rivalizálás köztük, sőt, mitológiai szerelemnek nevezi Szabó Magda többször is az övékét. Rengeteg kapcsolatot tesz tönkre az ego, az övék már nem ez a szint volt. Viszont, azt sokkal érdekesebb volna megnézni, hogy milyen lehetett egy a férjénél sikeresebb nőnek végignézni férje sikertelenségét, hogyan élte meg Szabó Magda Szobotka Tibor szenvedését. Körülbelül így:
Szobotka Tibornak egyébként Szabó Magda előtt volt már egy házassága, Márkus-Szoyer Ily személyében, aki az első igazi szerelme volt. A két házasságot nem tudnám összehasonlítani. Az bizonyos, hogy Ily (Ili) az első időktől kezdve lelki társa volt Szobotka Tibornak – úgy, ahogyan Szabó Magda is. Szobotka eléggé kicsapongó életet élt Ily előtt, aztán tragikus halála után meg méginkább (Ily erőltette a házasságot, és a gyermeket is, lett is gyermek, 1944 decemberére, a második világháború kellős közepére. Szobotka Tibor ekkor katonaszökevényként várta a háború végét, így nem tudta bevinni vajúdó feleségét a kórházba. A nő orvosa (nevét nem tudjuk) az óvóhelyén bujkált, egy ügyeletes orvos vezette le a szülést. Azonban pár nappal később komplikációk léptek fel, a nő fuldoklási rohamokat kapott, gégemetszést kellett volna rajta szakszerűen végrehajtani.
Kijelentette, hogy ő sosem akar megházasodni, a nők egymást váltották a lakásán.
Számomra az is nagyon megdöbbentő volt, hogy már jegyesek voltak Magdával, a naplójából még akkor is látszik, hogy randevúzgatott. Szabó Magda teljesen úgy kezeli Szobotkát, mint az egyetlen olyan embert, aki hozzá illik, passzol, a kirakós másik darabja.
Több, mint 30 évet éltek harmonikus házasságban. Ez alatt a 30 év alatt rengeteg szenvedést éltek át amiatt, mert nem voltak hajlandóak a kommunista rezsimnek megfelelő témákról és hangnemben írni. Meghurcolták őket a sajtóban, elbocsájtották őket polgári állásaikból, éheztek.
Szobotka Tiborban mindvégig ott motoszkált, hogy ő nem elég sikeres, de egyetlen egy mentsvára volt, az írás. Máskülönben az életét is hiábavalónak tartotta (elgondolkodtam, mi kéne ahhoz történnie az életemben, hogy ne akarjak élni.. mennyire jelenthette az életet Szobotkának az írás, ha enélkül már tényleg értelmetlennek érzett mindent?). Amikor az írásban már nem talált örömöt, Magda tartotta életben:
Később Szobotka beteg lesz, a tüdejével és a szívével is gond van, 10 évig nem tudta őt sem kiköpni, sem lenyelni a halál. Mindig akkor lett jobban, amikor valami írói sikere volt, és akkor lett rosszul, amikor írással kapcsolatos kudarc érte (szomorú példája a lelki és fizikai egészség összefonódásának). Például amikor a Magvető Kiadó új vezetője visszahívja a nyomdából a kötetét. Magda bemegy a kiadó vezetőjéhez, ekkor Szobotka Tibornak megmondja az orvosa, hogy próbáljon stresszmentesen élni, minden rossz hír végzetes lehet – de nem ér el sikert, a kötetet visszahívják, felbontják Szobotka szerződését. Szabó Magda próbálja titkolni férje elől a tragédiát, de nem sikerül. Ez volt az az utolsó szúrás, ez után a férfi nem épült fel többé.
A halálát megelőző 10 nap kezdetét megindító eseményekről én nem szeretnék és nem is tudok semmit sem mondani, berakom a screenshotot inkább:
Szerelem:
Szabó Magda borzasztóan szerette édesapját, édesanyját és férjét is. 75 éves korára mindhármukat elvesztette, illetve szerinte dehogy vesztette el. Ahogyan ez a nő a halottairól beszél, az nagyon megindító, figyelemre méltó, szerethető és példaértékű („Szobotka házassága nem fejeződött be Szobotka halálával: tart ma is.”). Látszik, hogy a politikai megpróbáltatások ellenére mindig ott voltak azok az emberek, akik szerették és akiket szerethetett. Ettől volt ő igazán erős.
Azt mondja, senkinek a boldogsága sem egy kerek torta, az övéből például az hiányzik kitörölhetetlenül, hogy senki sem szólítja és nem is fogja szólítani úgy, hogy Édesanyám. Egy időben úgy érezte, ő rabszolga, és ő lehet rabszolga, de rabszolgát nem fog szülni. Nem tudhatta, hogy a kommunizmus helyét évtizedekkel később átveszi a demokrácia és szabadon teljesedhet majd ki – íróként.
