Hát, vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Az alapsztori egyszerű és aranyos: van egy bohém család, anya-apa-kisfiú, a szülők a valóság tudomásul nem vételével, mulatozva, boldogan élik életüket. A kisfiú szemével és az apa naplóján keresztül bontakozik ki a történet. És innentől…

„Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle.” Nehéz, mély, különleges, depresszív, de zseniális. – ezt írtam a barátnőmnek, mikor végeztem ezzel a könyvvel, nagyjából húsz perce. Gyorsan le akartam írni az érzéseimet, mert szerintem ez volt a legnehezebb könyv, amit eddig olvastam…